Lassan itt az ősz...egy-két nyár végi pillanatkép

2018.09.11

Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, akinek 48 óra/nap sokkal kedvezőbb megoldás lenne :) Ezt a kis szösszenetet is két hete tervezem, hogy megírom, de akárhogy erőlködtem, sose fért bele az időmbe...most meg pláne nem, de már muszáj.

Lassan lezárjuk a nyarat, volt azért pihi, senki se panaszkodhat. Vid kicsit nehezen vette tudomásul, hogy a nyaralás után újra állítózunk és tornázunk, de szép lassan visszaszokott. Most imádja, ha a kis fellépőn ülve fogom a kezét és felállhat, majd tehet pár lépést. Szuperül kezdi pakolgatni a lábait, és ezt nagyon élvezi :) Nem beszélve Kevéről, aki most már teljesen máshogy tekint rá, valahogy partnerként, aki részt vesz vele a csibészkedésben, körbeugrálja, próbálja utánozni a billegő mozdulatait, ölelgeti.... szupercukik :)

Valahogy most jobb is az általános hangulat. Vid több mindenre figyel, jobban velünk van. Jobban alszik, így annyira nem nyűgös egész nap. Keve a dac-és hisztikorszakát éli, úgyhogy ne tessék aggódni, nem kezdtem el unatkozni :)

Augusztusban ünnepeltük Vid 4. szülinapját. Kapott klassz ajándékokat (biciklis ülést, fejlesztő eszközöket/játékokat és egy szintetizátort - remélem sikerül a videót is feltöltenem, hogy lássátok milyen jól nyomja a zongorázást :D - UPDATE: nem sikerült, de valahogy megtalálom a megoldást), a Sütizz cukrászda pedig egy különleges, mindenmentes tortácskát is készített Neki. Isteni finom volt!

Szeptembertől újra elkezdtük a 3 hetes intenzív terápiát az Olinekben, úgyhogy most sem lógatjuk itthon a lábunk. A jelenlegi közlekedési helyzetben most sokkal jobban örülnék egy helikopternek :) De ha ennek vége, és minden jól megy, a fiúk kezdik a bölcsit, én pedig dolgozhatok kicsit....jejejeeeeeee!

Végezetül jöjjön pár kép a nyárzárásról.