Nyárindító intenzív edzés és a megérdemelt pihenés :)

Lassan vége a nyárnak ugyan, de a sok teendő mellett nehezen akadt időm az írásra.

Június végén újra intenzív terápiára mentünk mielőtt megkezdtük volna a nyári pihenésünket. Nagyon kiváncsiak voltunk, hogy az áprilisban érkező állítógép napi használatának hatása mennyire látható Vid izomzatán, mozgásán. Minden korábbi kételyünket, hogy megérte-e egy ekkora kiadás, a teraputák visszajelzése azonnal eloszlatta. Iszonyúan örültünk, hogy mindenki szerint rengeteget fejlődött Vid az utóbbi két hónapban, amit valószínű, hogy az állítógép indított meg ennyire. A szenzoros terápián a reakciók, visszajelzések egyértelműbb kifejezését, a mozgásterápián pedig az izomzatok komoly fejlődését említették elsősorban. De valóban, már az itthoni tornánál is láttuk/látjuk, hogy sokkal stabilabb, sokkal könnyebben ül vagy áll, egyszerűen a kézfejnél tartva fel tud állni a kisszékről. Szóval úgy látjuk, itt jó úton haladunk...:)

Közben a helyi rehabilitációs doktornőnél is jártunk, aki segített abban, hogy milyen eszközök igényelhetők Vid számára, így felírt egy szivacsos ülőmodult, ami a székre téve az optimális ülést biztosítja neki, valamint kérvényeztünk számára egy speciális babakocsit. A kérvény elbírálása nagyjából két hét alatt meg is történt és megkaptuk a receptet, hogy egy speciális, sérült gyerekek számára készült babakocsit 80%-os állami támogatással kiválthassunk Neki. Ezekről és a velük kapcsolatos tapasztalatainkról később írok külön, mert még nem érkeztek meg.

Az intenzív terápia után elindultunk jól megérdemelt nyaralásunkra :)

Sokat olvastam cikkekben, hogy sérült gyerekekkel sehova se lehet menni, és ennek a levét a testvérek isszák meg... hát nem tudom. Nyilván minden eset más, de főleg, amíg a gyermek kicsi...szerintem nyugodtan ki lehet vele mozdulni. Nyilván nem ezer kilométereket feltétlenül és persze, hogy macerásabb, de én amondó vagyok, hogy mindig meg kell próbálni az életünket a lehető legnormálisabb életvitelhez közelítve élni. És ebbe beletartozik a nyaralás, utazás is. Vid pedig igazán évezi. Ő volt az első, aki "Holiday mood"-ba kapcsolt, az éjszakai utazást végig vihogta, lábát az ablakba pakolva szórakozott. Mindketten nagyon élvezték a nyaralást, pancsolást és semmittevést :) Tolták magukba a fincsi tengeri ételeket és nagyokat aludtak a délutáni szieszta idejében. Ami nagyon vicces, hogy minden évben, amikor hazafelé tartunk, a magyar határt elhagyva Vid elkezd sírni, üvölteni... esküszöm egy radar van beleépítve, ami ezerrel jelzi neki, hogy lehet elkezdeni tiltakozni a hazatérés ellen :)

De elég sok a feladat, szóval ideje nekiállni és aktivizálni magunkat a gyermekközponttal kapcsolatban. Ha minden jól megy, és a srácok bölcsibe mennek ősszel, nekem is sokkal több időm lesz ezzel foglalkozni és több infót és jó hírt tudok hozni a projektünkkel kapcsolatban.