Tele energiával...

Hihetetlen, hogy nem hallottunk róla korábban, de mindennek megvan a maga ideje... Amikor tavasz elején olvastam egy cikket a szlovéniai Dobronakról, pontosabban a falu határában húzódó erdőről és taváról, könnyes lett a szemem. Mindig meghatnak a sorsszerű találkozások. És hogy miért is gondoltam, hogy azonnal meg kell terveznünk egy utat?

Hát ezért: a magyar határtól alig 10 km-re létezik egy hely, ami mindazon túl, hogy csodálatosan szép, kivételesen erős energiakibocsátással bír. A Föld energiáját adja vissza azoknak, akik ellátogatnak ide. Gyógyító energiát. És még csak a fákat se kell ölelgetni hozzá, hát nem csodálatos? :) Elég egy nagyot kirándulni ebben az elképesztően gyönyörű, madaraktól, mókusoktól (és ki tudja még mitől) hangos erdőben, ahol a fák közül beszűrődő kora reggeli napfénytől úgy érezheted magad, hogy egy festményben sétálsz. Az akkumulátorod máris elkezd tölteni. És ez aztán a valódi zöld energia!

Na de ki, miért és hogyan jött rá erre? Miért szerveznek ide Budapestről is buszos kirándulásokat? 

Egy kis sztori: egy, a második világháborúban halálos sérülést szenvedő katona valahogy itt keringett az erdőben, amikor rásötétedett. Tudta, hogy nem éri meg a reggelt, de szeretett volna behúzódni valahova éjszakára. Egy lerobbant kápolnát talált, ami fedelet adott neki. Aztán reggel mégis csak felébredt.... és nem csak felébredt, idővel meggyógyult. Úgy vélte, ezt valamilyen csodával határos módon az erdőnek és a kápolnának köszönheti, ezért hálája jeléül felújította azt. Aztán szakemberek is elkezdték vizsgálni a környéket és rendkívül erős energiákat mértek az erdőben, ezzel is alátámasztva a katona gondolatát. Az energia gócpontja pedig pontosan ott van, ahol Ő felébredt új élete első napján. A Szent Vid kápolnánál. A kápolna mögött csörgedezik a Szent Vid forrás, mely vizét gyógyító ereje miatt a helyiek és az ide látogatók is kannákkal, üvegekkel viszik haza.

Azt hiszem már nem kell tovább magyaráznom a könnyes szemeimet és, hogy miért is gondolom sorsszerűnek ezt az egészet.

Először csak négyesben jöttünk el áprilisban. Az egyetlen hibát ott vétettük, hogy szombaton jöttünk és akkor is délután. Kiábrándító volt a buszokkal odahordott csoportok zaja az erdőben, a kijelölt energiapontokon tobzódó emberek, a forrásnál sorban álló folytonos reklamálók, hogy ő csak egy fél literes üveget akar megtölteni, az meg a második két literest tölti... borzasztó.... hozzáteszem, most lemértem. Egy 2 literes palack megtöltése 45 másodperc... tényleg szomorú, hogy egy erdei séta alatt ez kivárhatatlanul soknak számít.

A lényeg, hogy körbementünk, ok, de szinte menekültünk a tömegből és szomorúan állapítottuk meg, hogy ez nem az volt, amit vártunk.

De ha már eljöttünk, és szállásunk is volt, mindenképp el akartunk jönni még egyszer másnap. Reggel, időben. És ez volt az, ami mindenért kárpótolt... amit a blog elején írtam.... a színek, a hangok, a csend, a béke, a fák, a madarak... az erdő és benne mi. Senki más... ilyenkor egy hétköznapi halandó is érzi a varázslatot.

Ma megint eljöttünk. Ketten Viddel és hogy megbizonyosodjunk a valós energiákról, hoztunk valakit, aki határozottan jobban részese tud lenni ezeknek az erőknek. Judit már egy nappal hamarabb érkezett, hogy körbejárja az erdőt, és másnap úgy tudja kezelni itt Videt, hogy célirányosan a Neki legfontosabb energiapontokhoz menjünk. El volt ragadtatva az energia erejétől és tisztaságától. És azonnal elkezdtük tervezni a jövőbeni energiatáborainkat :)

Vid is szereti ezt a helyet... hogyne szeretné, hisz hazaért :) ( megjegyzés: a Vid név jelentése, erdőből származó)

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el ide és ne csak egyszer :) Mindezek mellett a környékeny található egy nagy termálfürdő és egy orchideafarm is, amit eddig sajnos mi nem tudtunk megnézni. De egy biztos, visszajáró vendégek leszünk, és a következő úton azt is beiktatjuk :)