Bölcsis hétköznapok

Egy korábbi bejegyzés végén már említettem, hogy ha minden jól megy, mennek a fiúk a helyi bölcsibe. Ez az "álom" :) szeptember végén valóra is vált :) Na nem azért volt álom, hogy lepattintsam Őket, én pedig egy forró kád habos vízben egy pohárka finom Pinot Noirt szürcsölgessek délelőttönként ... mert vannak, akik így gondolják :D

Na jó, viccet félretéve úgy gondoltam, Mindanyiunknak így lesz a legjobb. Tatán egyetlen bölcsőde volt, ahol van egy speciális csoport az SNI gyerekeknek, nem elfekvő, nem bentlakásos és mindemellett többen is ajánlották. Úgy voltam vele, hogy ha már az egyik olyan fejlesztő terapeutánk, akinek nagyon sokat köszönhetünk, azt mondja, hogy Vidnek ott nagyon jó dolga lenne, kutya kötelességem hinni Neki. És jól is tettem. Apa elég tartózkodó volt ez ügyben, de mindössze egy kétperces bölcsis látogatás kellett ahhoz, hogy minden kétségét eloszlassa. Ennek azért nagyon örültem :)

Azzal hogy Vid ide felvételt nyert, Keve szinte automatikusan bekerülhetett a bölcsőde egyik normál csoportjába. Igazából vele kicsit vártam volna még, de így biztos volt, hogy felveszik, félévkor már nem garantálhatták. Mivel imádja a gyerekeket és láttam, hogy mennyire igényelné azt is, hogy ha Viddel tudna játszani, úgy gondoltam, Neki is csak javára fog válni. Én pedig....foglalkozhatok egy kicsit jobban a saját vállalkozásunkkal és az alapítvánnyal....így Mindenki jól jár :)

Szóval Vid csoportja nagyon kis létszámmal működik... egyelőre annyira kicsivel, hogy rajta kívül egy kislány van, aki fixen ott van mindig :) most úgy néz ki, max 4 fő lesz, ha mindenki megérkezik. Jó is ez így. A bölcsis nénik tündériek, van gyógypedagógus asszisztens velük állandóan, aki szintén. Minden héten megkapják az államilag előírt fejlesztést, hiszen jön a gyógypedagógus, konduktor, logopédus...de amikor Ők pont nincsenek ott, a csoporton belül mindig van valami foglalkozás, játék, fejlesztés... és babusgatás :) Azt már azonnal láthattuk, hogy Vidnek nagyon tetszik a hely, reggel már várja az indulást, ott szinte kivétel nélkül jókedvű, vigyorgós, nekem meg megtartja a nyafogást délutánra :) Szóval tényleg szuper, hogy most itt lehet és nagyon hálásak vagyunk mindegyikőjüknek, hogy ennyire szeretik!

Kevénél már kicsit más a helyzet. Neki minden addig tetszett nagyon, míg rá nem jött, hogy ez így akkor rendszer lesz és kötelező :) Na de nem sokáig sír vagy duzzog reggel, és végül kérdőn néz rám délben, hogy Te egyébként minek vagy most itt, amikor én úgy elvagyok :)

Komolyan mondom furcsa gyerekek nélkül visszaülni az autóba és egész délelőttöket egyedül tölteni. Úgy bemenni bárhova, hogy csak kiszállok a kocsiból és usgyi, és nem rögtön a hátsó ajtóhoz indulok, vagy a babakocsit bányászom elő. Nem mondom, hogy unatkozok, vagy semmittevéssel töltöm ezt a pár órát, de azért olyan nyugis :)

Ez így összességében nagyon megnyugtató, hogy tudom, hogy jó helyen vannak, amíg én a dolgaimat intézem. Hogy Viddel annyit foglalkoznak délelőtt, hogy én akkor se tudnám azt megtenni, ha megszakadnék. Hogy Keve kicsit megtanulja, hogy vannak szabályok is, amiket be kell tartani és idomulni kell 10 másik gyerekhez, mert itt lehet, hogy kiveszik a kisvonatot a kezéből, mert nem Ő az egyetlen, aki azzal játszani akar.

És most, hogy lesz időm egy kicsit többet foglalkozni az alapítvánnyal is, már fel is merült, hogy ha most csak a mi oldalunkat nézzük, és Vid jó helyen van egyelőre, talán nem is a napközi létrehozása lenne az elsődleges, hanem az, hogy végre el tudjunk indulni valamerre, amivel egy kis segítséget visszaadhatunk másoknak is. A nagy projektet picit feldarabolva meg kell keresnünk azt a részt, aminek elindítása nem igényel akkora tőkét, és belátható időn belül elkezdhet működni. Talán, ha kicsiben kezdjük, és többen megismernek Minket és a céljainkat, könnyebb lesz a nagyobb lépést is megtenni. Azt hiszem többet itt nem is árulok el, mert még nem minden tiszta, de hamarosan jövünk egy bejelentéssel e témában.