Az ősi Mexikóóó

Túl jó blogger nem lennék, ha az írások gyakoriságát nézem... hetek óta tervezem, hogy leülök és írok pár szót Mexikóról, az őssejt-beültetésről meg úgy egyáltalán a tapasztaltakról, de csak nem tudtam időt találni rá.

Így most a kis ebéd utáni pihenőnkben szánok rá pár percet, úgyhogy elnézést az esetleges kidolgozatlanságért :)

Kezdjük azzal, hogy még egyszer megköszönöm Mindenkinek, aki valamilyen mértékben és formában hozzá tudott járulni az utunkhoz. Sokakat furdal a kíváncsiság, hogyan és mennyi. Pontos összegeket nem tudok írni, de a Ti hozzájárulásaitok, valamit családjaink támogatásából majdnem fedezni tudtuk a beavatkozást. Így nekünk szinte "csak" a kiutazás, szállás és esetleges egyéb kiadások költségét kellet kigazdálkodnunk.

Legnagyobb rémálmunk az úttal kapcsolatban a repülés volt. Azt hiszem jogosan, hiszen két kisgyerekkel 12 órát repülni egyhuzamban, átszállni (visszafele kétszer) nem a legjobb programok közé tartozik. De azt kell mondjam, hogy rettentően megleptek, mert iszonyat jól bírták a repülést. Se fel-és leszállásnál nem volt gond, és miután Keve is megértette, hogy saját ülése van, ahol az övet addig becsatolva kell hagyni, amíg a pilóta bácsi azt nem mondja, hogy ennyi, aránylag zökkenőmentesen zajlott az utazás. Azt meg kell hagyni, hogy azért az odafele 12 órát tartó út már mindenkinek az idegeit megtépázta egy kicsit miután 8-9 óra eltelt, de odaértünk épségben és ez a lényeg :) Nem mondom, hogy az ülések fejtámlájában elhelyezett TV a legfrissebb mesékkel nem volt jackpot értékű....

Bienvenidos en Cancún!

A levegő fullasztóan párás és meleg, de a szél azért segít, hogy ne kapj hőgutát. Az emberek mosolyognak, kedvesek és rettentő segítőkészek. A klinika sofőrje várt minket a reptéren, hogy elvigyen a szállásunkra. A páciens koordinátor a kapuk előtt fogadott minket, hogy üdvözlő csomagjukat átadja és tudjunk beszélni pár szót. A nevemre hímzett táskában minden egyéb infót megtaláltunk, amit a heti beosztásunkról tudni kellett, valamint, hogy milyen látnivalók vannak, hol tudunk finomakat enni, ha szeretnénk, vagy hova menjünk strandolni. Mindemellett egy sor gluténmentes finomságot, kulcstartókat, hűtőmágnest, Vid nevére hímzett sapit és egy plüssfigurát is rejtett a szatyor. Nem győztünk hüledezni, hogy mennyire kedves gesztus volt ez tőlük. És ez csak fokozódott, mert minden alkalommal, amikor bementünk a klinikára, végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak, minden kérésünkkel kapcsolatban azonnal intézkedtek, a páciens koordinátor szinte minden nap külön üzenetben is érdeklődött felőlünk, szóval maximálisan odafigyeltek ránk. Bár szerintem ez már több volt... komolyan. Nem arról van szó, hogy persze, hát fizetsz egy csomó lóvét, belefér... igen, biztos belefér, de nem kötelező kis motort venni a páciens öccsének, hogy könnyebben tudjunk vele sétálni, vagy elvinni a családot állatkertbe, mert az milyen jó kis élmény, hogy krokodilt simogathatsz :) Az anyák napi virágomról és mexikói kendőmről nem is beszélve, amit kaptam tőlük. 

Mindemellett tényleg minden nagyon profin és gördülékenyen zajlott a legnagyobb odafigyelés mellett. A beavatkozást követő ébredés kicsit zűrös volt, tekintve, hogy Vid nem nagyon ébredt fel, viszont rettentően sírt és hányt az altatógáztól. Szerencsére kapott valami gyógyszert, ami segített neki visszaaludni, ami után már jó kedvvel ébredt. Igaz, még este is fájt a gyomra és újból hányt, de másnapra már teljesen kiheverte az egészet. Az orvos véleménye szerint minden jól ment, megfelelő számú őssejtet sikerült levenniük és visszajuttatniuk Vid szervezetébe (gerincinjekció és infúziók formájában). Így már valóban reménykedhetünk abban, hogy ez a beavatkozás hozhat valami komolyabb javulást, életszínvonalbeli változást számára. Az biztos, hogy a sejtek beépüléséhez szükséges pár hónap türelmetlen várakozással fog telni, de a nyár úgyis mindig hamar elillan :)

Az utazás és a pozitív klinikai tapasztalatok mellett a szállással is hatalmas szerencsénk volt. Ezért örök hálánk Apának, aki az ezzel kapcsolatos "vitáinkban" kitartott amellett, hogy nem akarjuk a Mexikóban töltött időnket állandó boltba járással, főzőcskézéssel, ehető étel keresésével és olyan programok kutatásával tölteni, ahol Keve sem unatkozik. Azt hiszem, ha nem adom be a derekam ebben a témában, akkor most egy gyorsan felejthető út lenne a hátunk mögött és kétmilliószor végiggondolnánk, hogy mikor akarunk megint hosszú útra menni kisgyerekekkel. De szerencsére vagy nem szerencsénkre :) engedtem és így válhatott az utazásunk egy tényleg élményekkel teli, kellemes majdnem nyaralássá, ahová már most visszavágyunk - a kórházi részt leszámítva. Mondjuk hozzátenném, hogy akárhogy is Cancún, akárhogy is egy majdnem amerikai üdülőváros, ez mégiscsak Mexikó és gyerekekkel igen csak kalandornak kell lenni ahhoz, hogy ne egy teljes ellátásos szállodát válasszunk lakhelyül ott tartózkodásunk idejére. Ez csak egy kis tanács, az ideutazó kisgyermekes családoknak :)

A klinika szervezésében egy terápiás központban otthoni masszázsra is megtanítottak, ami hihetetlenül jól működik Vid emésztését illetően. Annyira döbbenetes és csodálatra méltó az itteni emberek gondolkodása. Valahogy az, ahogy közelebb vannak lélekben a természethez. Nehéz ezt megfogalmazni, de annyival inkább érzem én is magaménak ezeket az eljárásokat, gyógymódokat, kezeléseket mint azokat, amikkel a modern orvostudomány foglalkozik. Bár üdvözlöm az kezdeményezést, amit minap láttam, hogy az alternatív gyógyászat az általános orvoslással karöltve egyesületet hozott létre, hogy minél teljesebb terápiákat tudjanak a pácienseik számára biztosítani.

Annyi mindenről tudnék még mesélni, de inkább mellékelek pár képet az útról :)